PROLÓGUS
Riley
Van
egy olyan régi, kínai mondás, hogy a tízezer mérföldes út is egyetlen lépéssel
kezdődik. Még évekkel ezelőtt olvastam egy könyv hátlapján, de mindig eszembe
jut, ha futni megyek.
Ahogy
egymás után gyűröm a métereket, felrúgom magam mögött a port, a tüdőm ég az
oxigénhiánytól és a zene lüktetése színes foltokat fest elém, akaratlanul is
megjelenik előttem.
A
légzésemre figyelek, a helyes levegővételre. És amikor a testem beleolvad a
futás ritmusába, amikor egy pillanatra semmi más nincs, csak én meg az út,
boldognak érzem magam. Úgy érzem, van még miért itt lennem és teljes életem
lehet. De ez csak egy pillanatig tart. Amikor ez az érzés tovaszáll, lelassítok
és a szívverésem megint egyenletessé válik, már nem hiszek benne.
A
futás mellett nagyon sok pozitívum hozható fel. Többek között jót tesz a
szívnek és a vérkeringésnek, legyőzi a stresszt, fogyaszt, javítja az
állóképességet… sok ember ezért fut, főképp az egészsége miatt, de én nem.
Persze szeretem annak a gondolatát, hogy képes vagyok kilométereken keresztül
megállás nélkül kocogni és az is tetszik, hogy a pólóim mára már előnyösen
feszülnek rajtam, de nem ez az oka.
Amikor
futok, akkor uralom a testem. Tőlem függ, én irányítom. Ha úgy akarom, megállok
és eldönthetem melyik irányba fordulok. Néha úgy érzem, ez az egyetlen dolog,
amit én irányítok az életemben.
Drága Lexy! (olyan nagyon furcsa így hívni, de tiszteletben tartom az írói álnevedet)
VálaszTörlésPróbálom úgy írni ezt a kommentet, mint nagy rajongója a történeteidnek, meg az írásstílusodnak, nem pedig mint a barátod. Szerintem nálam jobban senki nem örült annak, hogy visszatértél a bloggerek világába, még te sem. Mint már említettem remekül írsz, élvezet olvasni a sztorijaidat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz kihozni ebből a történetből. Szerintem sokat változtál az Elemek Csatája első változata óta, felnőttesebb lett a gondolkodásod (legalábbis nekem ez jött le abból a kis részletből, amit megmutattál és MEGHAGYSZ (Parancs)), így nagyon kíváncsian várom, hogy mit lesz ebből.
Bevallom, nagy bánatom, hogy Ricsit Rileyvá keresztelted. Már annyira megszoktam, és megszerettem a nevét.
A prológus nagyon tetszett. De ezt már mondtam, nem? Nem? Akkor most mondom. Ugyan nem derült ki belőle sok minden, de ezáltal még kíváncsibbá tettél. Remélem, hamarosan megkaphatjuk az első fejezetet is.
Addig is további szép napot drága!
Ari xx
Köszönöm Ari, el sem tudod képzelni mennyit jelent a támogatásod <3
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés